Green Day, a szar divatzenekar
W. Róbert
2005. június 10., péntek 12:40
Utálom, különben is divatzenekar, nem megyek. Ilyeneket hallottam, még magukat egyébként nyíltan Tankcsapda-rajongónak deklarálóktól is. Muhaha, ott csörögsz a Tankcsapdán, a Green Dayt meg szarozod?! Hát maradj otthon, pajtikám, és hallgasd tovább a bünteto gitárszólókat, meg azt a szánalmas dobolást.

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat
Divatzenekar! Ezzel mennek az agyamra évek óta a kultúrsznobok, hogy ezért rossz a Green Day, mert divat. Van ilyen, tényleg el tudja venni az ember kedvét valamitol, ha divatba jön, oda a kiválasztottság és jólértesültség tudata, hogy az a valami (néhányszázezred magammal együtt) csak az enyém, de hiába, ilyenkor kell erosnek lenni.

Tekintse meg képeinket!A Warner az 1990-es évek elején kitalálta, hogy egy szörfpunk zenekarból milliókat lehetne kiárulni, ha tolnának beléjük költségvetést. Szerencsés módon nem Kozsó-stílusban kasztingoltak fiúbandát, hanem szétnéztek a klubokban. A Green Daynek addigra volt már két egész jó lemeze egy kis kiadónál, a 1,039/Smoothed Out Slappy Hours (1990) és a Kerplunk (1991), és már akkor is nyilván egész jó koncerteket adtak. Úgyhogy leszerzodtették oket, és 1994-ben a Dookie címu album megkapta mindazt, amit egy nagykiadós sztárcsapat. Rendes stúdió, rendes producer, rendes klip és menedzsment. Megalkudniuk a jelek szerint nem kellett semmivel, ugyanazt a zenét kérték tolük és a szmókolással elég szorosan összefüggo nevet se kellett megváltoztatni.

És természetesen jött egy stylist, aki a zenéhez igazította a borzalmas, gimirockos fazont. Érdemes is megnézni a 1,039/Smoothed Out Slappy Hours borítófotóit (itt és itt), mennyire hülyén nézett ki akkoriban Billy Joe és Mike Dirnt. De rendbehozták oket, és a Green Daybol úgy jöttek vissza a befektetett milliók, hogy más kiadók is megpróbálkoztak a recepttel, ekkoriban eroltették például az Offspringet.

Alvin fertotlenít
A Green Daynek azóta voltak jó (Nimrod, 1997), közepes (Dookie, 1994) és teljesen szar (Warning, 2000) lemezei, de ez a divatzenekarságtól teljesen függetlenül alakult. Amikor nem voltak divatzenekar, addig is úgy 50 százalékban csináltak egész jó (1,039/Smoothed Out Slappy Hours) és közepesen jó (Kerplunk) lemezeket. Az új, American Idiot viszont az elejétol a végéig zseniális. A nézotéren meglepetésemre összefutottam a pólóboltos Istvánnal, aki már húsz évvel ezelott is öreg rocker volt, és o is azon csóválta a fejét, mennyire nagyon jó lemez lett.

Az elozenekar, az Alvin és a Mókusok már önmagában is elég, hogy lefertotlenítsem a tegnapi Duran Duran kínzó emlékét, tisztességes, mérges nyálpunk. Egy kiscsaj a bogos, aki lényegesen jobban játszik, mint Valamelyik Taylor tegnap, de legalábbis nem sül bele a saját szólójába, és szép tisztán vokálozik. A Green Day kezdését nem egészen értem: bejön egy rózsaszín nyuszi, és Village People-re táncol. Végülis nem baj, csak ne legyen rossz a Green Day, akiket éloben még nem láttam, és nem is tudom elképzelni, hogy éloben rosszak lennének. Nem is rosszak! Apám, nyúl el, Green Day be, American Idiot, tisztán és pontosan, de mérgesen és felpörögve, és hogy ez a Billy Joe mekkora egy frontember! Szily szerint "micsoda kis kanegér", de végre valaki a lelátó lelkivilágával is törodik; már a második refrén elott beosztja, melyik szektor merre integessen.

Boksztrénerem, akivel legutóbb a Toy Dollson villáztunk együtt, csodálkozik is, hogy én ezt józanul adom így elo, de nem tehetek róla, ha valami jó, az jó. Nyilván nem tudok pupillareflexes hazugságvizsgálót kötni az énekesre, de nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy ezek a barmok 16 év után is élvezik a koncertezést. Mit koncertezést, minden átkozott akkordnak úgy örülnek, mintha ez lett volna az utolsó kívánságuk, és két perc lenne a világvégéig.

Tekintse meg képeinket!Második a kizárólag remekmuvekbol álló új lemezrol a Jesus of Suburbia, a külvárosi Jézus története 9 (!!!) percben, és állat. Sajnos a Nimrod-ról nem nagyon játszanak, de a többi Green Day is elég jó, ráadásul hangról hangra kapjuk a lemezeket. Ha Billy Joe gitár nélkül szaladgál, tartalék gitáros nyomja az akkordokat, ha a lemezen zongora volt, akkor jön a zongorista, meg a fúvósok. És hát debil, az biztos, de van show, felrángatnak a színpadra egy tíz éves fiúcskát, hogy vízipuskázza a nézoket, és van nézokbol összeállított punkzenekar is. Ez a "halló, van-e itten dobos"-kezdetu móka, amit a Manowartól láttam már egyszer, de a Green Day szépen végigvitte. Nagy nehezen tényleg összejött a három alkalmas nézo, és akár hiszik, akár nem, nagy pillanat volt, amikor a sebtében idomított trió csörömpölésébe végül beszállt Billy Joe énekelni.

Kakaó és mák
Tényleg furcsa visítozó kiscsajok között villázni, valójában azonban egyáltalán nem rossz visító kiscsajok közt villázni, és a visító kiscsajok miatt nem lesz a zene erotlenebb. Nem érdekel, hogy alapvetoen bébiétel, és a tejbepapit is szeretem, foleg ha vannak benne félkemény daracsomók. Kakaóval, mákkal, dióval és mézzel.

Pirotechnikával engem a Rammstein óta nem nagyon lehet felizgatni, de a Green Day legalább tagadhatatlanul hozott cuccokat, csak azok az ötméteres lángnyelvek, amik a Rammstein alatt szinte a gyújtóláng szerepét játszva folyamatosan égtek, most hagyományos koncertstílusban lobbantak fel idonként. A fénycucc a Duran Duran sokszorosa volt, hoztak valami furcsa kivetítot is, de inkább csak effekteket nyomtak. A technika kissé nyomi, de rokonszenves felhasználására jellemzo, hogy amikor egy rozsdamentes acél, ugyanakkor színes betukkel villogó Green Day feliratot eresztettek le a ráadáskövetelteto rész alatt, a két szó karaokestílusban villogott, hogy a sikítozás rendezett formát ölthessen.

Kell egy jó dobos, és Tre Cool az; ebben a mufajban nem kell megváltani a világot, de valaki vagy punkdobosnak születik, vagy ne eroltesse. Az Aurórát is hazavágta, amikor kiszállt a Polyák, pedig o se jazzkonziban tanulta az alapokat, de a pufók gyorszentiváni gyerek punkdobosnak született, azóta se szól úgy az Auróra. Sokan hajlamosak lenézni az egész mufajt, mert hogy primkó, de ez kicsit leegyszerusíto álláspont. Erre születni kell, a kiváló Megasztár Band is csúnyán belesült a Basket Case-be, pedig az ilyen nagyarcú vendéglátósok épp arra büszkék, hogy mindent el tudnak játszani. Csak a punkot nem, arra születni kell, azt nem lehet taktjelre dobolni, annak egy kicsit pontatlannak kell lenni, és nem mindegy, hogyan pontatlan. Jó, a King for a day-ben már kicsit túlzásba is vitték a káoszt, de egyrészt mindegyiken hülye tollas kalap volt, másrészt egy punkkoncertben legyen egy kis erdozés.

Alvin és a diszkós picsák
Véletlenszeru mintavételezéssel eloször egy tizenkét éves kislányát elkíséro szülot támadunk le, az Ön szereti-e a Green Dayt, vagy csak a gyermekét kísérte el? frappáns kérdéssel. "Nem tudom, hogy szeretem-e. Nem ismerem. American Idiot, ennyit tudok." Barbi és Mariann viszont szakértonek számít, oket a koncert után tartjuk fel azzal, hogy hogy tetszett a koncert. Mind a ketten tizedikesek. "Másodikosok" - teszik hozzá elozékenyen, látva, hogy az ósdi négyosztályos gimnáziumok korában szocializálódtunk. "Akkora show-t csináltak, hogy az nem igaz" - mondja Barbi, aki egyébként sajnálja, hogy nem az elore beharangozott My Chemical Romance volt az elozenekar, hanem az Alvin és a Mókusok, merthogy "az Alvin az egy akkora..."

Nem derül ki, hogy Alvin egy akkora micsoda, de mindegy is, mert hamarosan elmerülünk az ifjúsági punkpop-szubkultúrák finom részleteiben. Megtudjuk például, hogy ok blinkesek. "Tudod, Blink 182". Tudjuk. Egyúttal próbáljuk kiugrasztani a nyulat a bokorból (tényleg, azt tudja valaki, hogy mi a franc volt az a nyúl a belépojegyen?*), rákérdezünk, hogy a blinkesek utálják-e a Green Day-eseket és viszont, de kiderül, hogy ez tulajdonképpen egy társaság, a Blink 182 és a Green Day pedig testvérzenekarok. A Good Charlotte-ot viszont - nagyon helyesen - közös erovel utálják, merthogy azok nem dolgoztak meg a sikerért, hanem csak egy "megcsinált zenekar". A két lány egyúttal sérelmezi a "Mayo Chix-es és diszkós picsák" jelenlétét a koncerten, de ezzel nem kerülünk közös platformra.

Index: És holnap mentek iskolába? Van még egyáltalán iskola?
Mariann: Van még, jövo szerdáig vagy hogy. De nem megyünk.
Index: És az egész osztály hiányozni fog holnap?
Barbi: Hát én nem megyek be, az mondjuk biztos.
Mariann: Én se.

Sz. Balázs

*Nem, nem a rózsaszín Village People-nyúlhoz van köze. Idoközben fény derült a titokra, de sajnos nem árulhatjuk el. Bocs.